Az elmúlt tíz évben egy hatalmas kocsonyás testű idegenhonos faj árasztotta el a Duna menti vizeket: az óriási mohaállat. Narancssárgás telepei gyakran még egy kosárlabdánál is nagyobbak és akár a méteres hosszt is elérhetik. A stégek lábától a nádak szárain át még a víz felszínén lebegő hínárnövényeket is képesek benőni nyaranta, nem épp a legkellemesebb látványt nyújtva ezzel a strandolóknak vagy horgászoknak.
A mohaállatok a laposférgek és a puhatestűek távoli rokonai (1). Nevüket arról kapták, hogy felületesen szemlélve mohapárnákhoz hasonlítanak. Egy mohaállat telep sok ezer apró egyedből áll, melyek finom felépítésű tapogatókoszorúkkal rendelkeznek. Ezek a tapogatókoszorúk csillós hámmal borítottak és az általuk keltett vízörvénnyel terelgetik a baktériumokat és algákat a szájnyílásukhoz. A mohaállatok képesek ivarosan és ivartalanul is szaporodni a teleprészek leválásával vagy tartóspetékkel. A tartóspeték 1-2 mm nagyságúak és mikroszkóp alatt olyanok, mintha apró mentőövek lennének. A vízfelszínen úszva nagy utat tehetnek meg, ezzel is elősegítve a mohaállatok terjedését. Magyarországon több mohaállat faj él, közülük az óriási mohaállat legközelebbi rokona a csak pár centiméteresre megnővő mászkáló mohaállat. Mindkét faj tartóspetéin apró, horgony szerű karmok találhatóak, csak az óriási mohaállat tartóspetéin nagyobb számban (16 db).
Az óriási mohaállat Észak-Amerikából származik, Európában először Hamburgban tűnt föl a 19. század végén. Első hazai előfordulását a 2010-es években publikálták a Ráckevei Dunából (2). A Pectinatella magnifica ökológiai hatásai még tisztázatlanok. Aggodalomra adhat okot, hogy a pisztrángfélék vesebetegségét (PKD) okozó parazita (Tetracapsuloides bryosalmonae) egyik gazdateste lehet. A parazita egy végletekig leegyszerűsödött csalánozó, mely életének egy szakaszában édesvízi mohaállatokban fejlődik, majd belőlük kiszabadulva a rájuk fogékony halak kopoltyúin keresztül azok keringésébe jut, majd a különböző szerveiket támadja meg. Ennek a parazitának a jelentőségét a globális felmelegedés tovább növeli, mert minél magasabb a vízhőmérséklet annál súlyosabb megbetegedést és nagyobb halandóságot okoz a fertőzött halpopulációkban (3).
A lehetséges negatívumok mellett fontos megjegyezni, hogy az óriási mohaállat nagy mennyiségű vizet képes átszűrni, ezzel is hozzájárulva a természetes vizek öntisztulásához.
A faj pontos hazai előfordulásáról kevés tudományos adat érhető el és az ökoszisztémára gyakorolt hatása ismeretlen. Ha szeretne segíteni feltérképezni és jobban megismerni a faj magyarországi elterjedését, akkor erre a DÖME kiváló lehetőség.
Ismert hazai előfordulások
Határozó bélyegek
Óriási kocsonyás állagú telep, mely ökölnyitől kosárlabda méretű is lehet. A telepek lehetnek elnyúlt formájúak is, ilyenkor gyakran 1m-esnél is hosszabbak. A narancssárgásnak ható telep felszínén az egyedek pár centiméteres méretű rozettaszerű tömörülésekben foglalnak helyet, hasonlóan egy focilabda felszínét borító foltokhoz. A tartóspeték szélén 16 horgonyszerű képlet található.