Tiszavirág

A Tisza víztükrét június és július táján mintha sárgás virágsziromszőnyeg borítaná. Ez a “virágszőnyeg” azonban egy törékeny testű, sárgás színű kérésznek, a tiszavirágnak az elhullott egyedeiből áll. A tiszavirág élete során csak egyszer szaporodik. Petéből való kikelésüktől számítva 3 éven keresztül arra várnak lárvái, hogy egy kora nyári napon kecses imágóvá változzanak és megkezdjék életük első és egyben utolsó repülését. Az alig pár óra alatt lezajlódó tömeges rajzás látványa számos művészt ihletett meg, és a jelenség iránt a társadalom szélesebb rétegei sem közömbösek. Évente több ezren kíváncsiak a tiszavirágzásra, azonban csak egy részüknek van lehetőségük megtekinteni azt, hiszen a tömegrajzás időpontját nem tudjuk kellő pontossággal előre jelezni. A DÖME kezdeményezés az Önök segítségével térképezi fel a faj elterjedését és a rajzás körülményeit. A közösségi tudomány módszereivel gyűjtött adatok segítségével pedig egyre pontosabban jelezhető majd előre, hogy mikorra is várható a következő tiszavirágzás.

A kérészek (Ephemeroptera) tudományos neve a kifejlett szárnyas forma rövid életidejére utal (Ephemeros: egy napig élő, pteron: szárny). A köznyelvi kérész életű kifejezést pedig magyarázni sem kell. Bár egy kifejlett egyed csak pár óráig él, maga az élőlénycsoport már a karbon kor óta jelen van a földön. A tiszavirág a Palingeniidae családba tartozik, melyre folyamok iszapjában élő, hengeres testű lárvák jellemzőek.

A tiszavirág korábban Európa szerte elterjedt volt a síkvidéki folyókban. Mára azonban populációi csak a Tiszában, Rábában, a Dnyeszterben (Ukrajna és Moldova) és Prutban (Ukrajna, Románia, Moldova), valamint ezek mellékfolyóiban lelhető fel (1). Tehát mai előfordulása a Kárpát-medencére és annak közvetlen környezetére tehető.

A tiszavirág lárvái mikroszervezetekkel táplálkozva víz alatti iszappadokban járatokat furkálva évekig fejlődnek. Ökológiai jelentőségüket tovább növeli, hogy a lárvák a halak fontos táplálékszervezetei. A tömeges rajzás előtt az utolsó lárva alak a víz felszínére úszik. A nőstények egy vedléssel ivarérett szárnyas alakká változnak át. A hímek nem fedik fel egyből ivarérett formájukat. A vedlést követően náluk egy opálos színű, rövidebb faroktoldalékú szubimágó alakul ki. A szubimágó a partra repül, majd még egy vedlést követően teljes pompájában, ivaréretten röppen fel. A gyors nászt követően a nőstények a víz fölött, folyásiránnyal szemben pár kilométert repülnek, majd a vízfelszínre szállva lerakják petéiket. A kompenzációs repüléssel a peték elsodródását ellensúlyozzák a nőstények (2).

A tömeges rajzást követően a százezrével elpusztult rovarokat a halak előszeretettel fogyasztják, erre utal a tiszavirág egy kissé kevésbé szép elnevezése is: a ’harcsa féreg’ (3).

Egy fajt szemelpárnak, azaz egyszer szaporodónak szoktunk nevezni, ha életciklusa során csak egyszer szaporodik és azt követően a szülői generáció elpusztul. Ez tökéletesen illik a tiszavirágra is. A szakszó kissé romantikusabbá válik ha felidézzük Szemelé történetét: Szemelé egy gyönyörő thébai királylány volt, aki megismerkedett egy görög ifjúval, nem tudván, hogy az valójában Zeusz, csak emberi formát öltve. Héra féltékenységből cselt eszelt ki. Elhintette a lányban a gondolatot, hogy tudakolja meg az ifjú valódi kilétét. A lány addig ostromolta az emberalakban megjelenő olümposzit, míg az fel nem fedte valóját és mennydörgések közepette meg nem jelent neki. A királylány Zeusz látványától, mint egy szalmaláng ellobbant, de gyermekük egy csoda folytán végül megmenekült.

Ismert hazai előfordulások

Határozó bélyegek