A tiszavirágnál kisebb és fakóbb színű dunavirág jobbára a Duna mentén szokott tömeges rajzások formájában megjelenni (1). A rajzása a nyárvégi estékre jellemző, felejthetetlen látványt nyújtva ezzel a természet szerelmeseinek. A milliónyi fehéres testű rovar hatalmas rajokba verődve táncolja körbe ilyenkor az utcai lámpákat. A különös jelenség régen is izgatta az emberek fantáziáját, a hírlapok is foglalkoztak a témával már az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején. Annak oka, hogy a jelenségről kevesebbet halhattunk pusztán az, hogy a Duna szennyezése miatt a tömeges rajzások egy időre elmaradtak. Csak az elmúlt bő egy évtizedben a Duna vízminőségének javulásával jelentek meg újra az igazán látványos tömegrajzások. A rajzásokat, hogy minél többen követhessék, fontos lenne minél pontosabban előre jelezni.
A dunavirág egyik legszembeötlőbb tulajdonsága, a fénnyel való különös viszonya. A dunavirág életével mit sem törődve repül neki még a legforróbb lámpatesteknek, vagy száll le tömegével a lámpák fényétől csillogó aszfaltra, melyet a rovarmilliók időnként olyan mértékben borítanak el, mintha hó esett volna. E mögött a dunavirág vízkereső viselkedése áll (2). A víz felszínéről visszavert, vízszintesen poláros fény révén képesek felismerni a folyamok felszínét és rajzásuk során követni a még kanyargós folyamszakaszokat is, melyekbe petéiket rakják. A kérészek ezen tulajdonsága igen ősi lehet. Egyes feltételezések szerint azért is lehet őket nagy mennyiségben megtalálni borostyánkövekben, mert a kidőlt gyantás fák vízszintesen poláros fénye szintúgy megtévesztette őket, mint manapság az aszfaltutaké (3).
A hidak kivilágítása és csillogó aszfaltja nem csak a dunavirág utódgenerációját tizedeli meg. Sajnos a sok millió elpusztult kérész így nem válhat a halak és az egyébként is védett kétéltűek táplálékává. Erre az ökológiai problémára elsőként a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont és az ELTE TTK munkatársai találtak megoldást (4). A világon egyedüliként a budapesti Árpád hídon és a tahitótfalui Tildy Zoltán hídon működik kérészvédő fénysorompó (link).
A dunavirág védelme azért is kiemelten fontos, mert a folyami üledékben fejlődő lárváik több fontos ökológiai funkcióval is bírnak. Túl azon, hogy a halak számára fontos táplálékszervezetek, kanyarulatos járataikkal átszellőztetik a folyami üledéket. A járataikban végzett, a táplálkozásukat elősegítő mozgásuk révén a mélyebb üledékrétegek oxigén ellátását is javítják, melynek következtében a szerves szennyező anyagok és méreganyagok gyorsabban bomlanak le.
A dunavirágról az utóbbi években Kriska György több természetfilmet is készített, melyeket szeretettel ajánlunk minden érdeklődő figyelmébe.
Ismert hazai előfordulások
Határozó bélyegek
Lárva: Ásó életmódú, 1,5mm-es, hengeres testű, fehéres színű lárva. Rágóik hegye a testvonal középvonala felé néz.
Imágó: Sárgásfehér fej, sárgás tor, alul sárgásfehér potroh, fehér átlátszatlan szárnyak, a nősténynek három fejlett farknyúlvány van, míg a hímnek a középső farknyúlványa igen fejletlen (5).