Egyre gyakrabban kelt feltűnést az emberre teljesen ártalmatlan édesvízi fátyolosmedúza (1, 2, 3). Mind többször észlelik nyaranta hazai vizeinkben, illetve a sajtón keresztül értesülnek a csalánozó hazai jelenlétéről. Dacára a számos hírnek és szórványos észlelésnek, nem ismerjük a faj pontos hazai elterjedését és a terjedést kiváltó okokat.
Az édesvízi medúzának több megjelenési formája is van. Ezek közül a szabad lebegésre képes medúza alak a közismert. A helyhez rögzült polip forma életmódjáról sokkal kevesebb ismerettel rendelkezünk. Egyik tipikus előfordulási helye ugyanakkor a víz alatti fűzfagallyak és gyökerek felszínére tapadt polip. Életciklusának ebben a szakaszában apró hidraszerű élőlénynek néz ki, csak éppen fogókarok nélkül. A bevonatban kettesével-hármasával fordulnak elő és kerekesférgekkel, evezőlábú rákokkal táplálkoznak.
A polipokról bimbózással lefűződve időnként apró, ~1 mm-es medúzák fejlődnek. Az átalakulás elején a polip egyre vastagabbá és hosszabbá válik, majd kirajzolódnak a sugárcsatornák és megjelennek a tapogatók. A parányi medúzakezdemény egyre sűrűbben kezd lüktetni, mígnem a fátylon egy kis nyílás jelenik meg és a kialakult harangforma üregéből már ki-be tudja pumpálni a vizet. Végül a fiatal medúza elszakad a polip maradványról és elúszik. A medúzák ekkor a víztérben fejlődnek tovább és állati lebegtetett mikroszervezetekkel táplálkoznak, míg akkorára nem nőnek, mint egy tízforintos.
William Sowerby a Királyi Botanikus Társaság egykori titkára a faj medúza formájával egy londoni botanikus kertben találkozott egykoron az amazonasi tündérrózsák vizében. Az európaiak számára ismeretlen fajt végül Ray Lankester és Dr. Allman írták le, melyet megtalálójukról Craspedacusta sowerbii-nek nevetek el (4). A medúza eredete sokáig ködbe burkolózott. Uchida és Kimura 1933-ban tettek közzé egy tanulmányt melyből kiderült, hogy az édesvízi medúza a Jangce vízgyűjtő területén olyannyira közönséges, hogy a helyiek saját nevet alkottak rá, ’barackvirág halnak’ vagy ’barackvirág legyezőnek’ hívják, hiszen barackvirágzáskor szokott tömegesen megjelenni (5).
A Kínából érkezett idegenhonos csalánozó azóta egész Európát meghódította: Finnországtól egészen Olaszország legdélibb csücskéig megtalálható (3, 6, 7). Az utóbbi évek molekuláris vizsgálatai további kérdéseket vetnek fel: egyre inkább úgy tűnik, hogy nem egy fajról van szó, hanem több, küllemre megkülönböztethetetlen genetikai vonal telepedett meg Európában.
Az édesvízi medúza pontos ökológiai hatásai még nem ismertek, ezért is fontos feltérképezni, hogy milyen víztípusokban és milyen körülmények között jelenik meg, és milyen környezeti hatások váltják ki a tömeges előfordulást. Az első hazai példányokat Buchert Ádám találta meg az 50-es évek végén pécsi és szegedi akváriumokban, valamint egy Dráva menti holtágban (8).
Ismert hazai előfordulások
Határozó bélyegek
Medúza-alak: Legfeljebb 2-es átmérő, áttetsző test. A harang nyílását egy vékony hártya szűkíti le, melyet fátyolnak neveznek. A fiatal frissan keletkezett medúzák még 8 tapogatóval rendelkeznek, ezek száma azonban az idővel változik.